4 év = 4 Debate-döntő

Kiss Fanni és Kovács Barbara az Avasi Debate-csapatának oszlopos tagjai, az elmúlt négy évben négyszer indultak el a Debate – Dare to Disagree angol nyelv? vitaversenyen és négyszer jutottak a legjobb tíz közé. Értek el hetedik, negyedik, harmadik és második helyezést is.

Angolul érvelni, komoly társadalmi témákról vitázni nem egyszer? feladat. A lányok mégis id?t és energiát nem sajnálva, évr?l évre vállalták a kutatómunkát, és harcba szálltak a dobogóért.

2016/2017 ? 7. hely Kiss Fanni, Kovács Barbara, Jurecska Panna »»	2017/2018 ? 2. hely Kiss Fanni, Kovács Barbara, Vierg Daniella »»
2018/2019 ? 3. hely Kiss Fanni, Kovács Barbara, Jurecska Panna »»	2019/2020 ? 4. hely Kiss Fanni, Kovács Barbara, Demjén Ádám »»

Hogyan lett „egy” versenyb?l „A Debate”?
Mit adott a vitaverseny a lányoknak?
Kovács Barbara írásából fény derül a titokra:

„Nehéz szavakba önteni mindazt, amit az elmúlt négy év vitaversenyei jelentettek számomra.

A kezdeti bizonytalan szárnypróbálgatást, amikor meg kissé megillet?dve, szónoki képességeimben bizonytalanul kellett kiállnom öt-hat perces beszédekkel id?sebb és tapasztaltabb versenyz?k ellen.

A végeláthatatlan kutatómunkát, ami egy-egy fordulót megel?z?en szinte minden napunkat meghatározta.

A kétségbeesést, ami néha megingatott bennünket a verseny el?tti napokban.

Az adrenalint, amit egy-egy izgalmas vita váltott ki bel?lünk.

A büszkeséget, amit helyezést?l függetlenül éreztünk. Büszkék voltunk magunkra, arra amit elértünk és egy percig sem ostoroztuk magunkat akkor sem, ha éppen egy vitából nem gy?ztesen kerültünk ki.

Hiszen nem is igazán a gy?zelem volt a lényeg, hanem az, hogy kihozzuk önmagunkból, csapattársainkból és az adott témából a lehet? legtöbbet.

Akaratlanul is mosolyra derít a tudat, hogy már az els? részvételünk alkalmával méltó ellenfelet (de nem ellenséget!) jelentettünk a többi induló számára. Akkor még három kilencedikes lány alkotta a csapatunkat, így elkerülhetetlen volt, hogy valaki látatlanban könny? ellenfélnek gondoljon minket. Mi azonban helyt álltunk és a hetedik helyr?l egy év alatt a dobogó második fokára jutottunk.

Négy év alatt az ember rengeteg tapasztalatot gy?jt, tanul mások és saját hibáiból, fejleszti magát, törekszik arra, hogy önmagát is felülmúlja.

?szintén szólva, vitázni kimerít?: olykor nagy nyomás nehezik az ember vállára, valamint sok szempontnak kell maradéktalanul megfelelni. Én mégis úgy gondolom, hogy a befektetett munka többszörösen megtérül: szoros barátságokkal, új ismeretségekkel, és rengeteg olyan információval gazdagodtunk, amelyekre talán más körülmények között nem tettünk volna szert. Mindig a világunk aktuális és fontos problémáit boncolgattunk: témánk volt többek között az asszimiláció és a multikulturalizmus, a Mars-kutatás és a mesterséges intelligencia veszélyei, de foglalkoztunk alapvet? emberi jogokkal, különböz? gazdasági modellekkel, és még hosszasan sorolhatnám mindazokat a területeket, amelyeket kutatásunk során érintettünk. Ráadásul én ennek a versenynek köszönhet?en váltam sokkal magabiztosabbá, fejl?dött a kritikai gondolkodásom, valamint jelent?sen megnövekedett az angol szókincsem is minden egyes forduló alkalmával.

Nem kudarcként élem meg az utolsó évünk eredményét sem. Ha más nem, legalább rendkívül tanulságos volt.

Nagyon élveztem a közös munkát Fannival, Pannával, Daniellával, Ádámmal és persze K?teleki tanárn?vel, aki már a kezdetekkor felkarolt minket s mindig teljes er?bedobással igyekezett minket a legjobban felkészíteni.

Az elmúlt négy év vitaversenyei különleges helyet foglalnak el a szívemben és egészen biztos, hogy évek múltán is büszkén fogok visszagondolni rájuk.”

Kovács Barbara 12/2