Csacsitábor 2012

Csacsitábor 2012 

Csacsi-koromban, az éppen kezd?d? „új életem” felett érzett izgalmamban olyan naplót vezettem, amely még sok-sok év eltelte után is pontos képet ad minden akkor történt dologról.  Egész pontosan 3 év telt el azóta, hogy utoljára kinyitottam a kis könyvecskét. Az ok, amiért újra fellapoztam, az volt, hogy ismét lehet?ségem nyílt elutazni Nagyvisnyóra, ám most már mint felügyel? diák. Azt nem merem kijelenteni, hogy ugyanakkora izgalommal vágtam neki az útnak, mint a kezd? évfolyamosok, de bennem is munkálkodott a kíváncsiság, ám ez másféle volt, mint a „kicsikben”. Én arra voltam kíváncsi, hogy milyen leszek én, mint csapatvezet?, hogy leszek-e olyan jó, mint amilyenek az én vezet?im voltak anno, hogy rám is úgy fel fognak-e nézni a csacsik, mint ahogy én néztem fel a nálamnál nagyobbakra, és végül persze arra is, hogy milyenek egyáltalán az újonnan érkez?k.

Az események kísértetiesen hasonlóképp zajlottak, mint amikor én voltam zöldfül?. Zsúfolt aula, kivonulás a buszhoz, segítségkérés az id?sebbekt?l, buszra szállás (persze ismer?s híján minden fiatal egyedül, az ablak mellett, a folyosó melletti ülések üresen), majd indulás Nagyvisnyóra.
Érkezés után öt csapatra osztódott a csacsiság, minden csapat élén két fels?bb éves vezet?vel. A csacsitábor programjába hagyományosan beletartozik a csapatarculat kialakítása, ezért az öt csapat öt másik helyen kezdett ötletelni (), hogy ?k vegyék a legjobban, legkreatívabban az els? akadályt. Mikor mindenki készen volt a csapata zászlajával, megállapodott indulójában és felkiáltásában, és utóbbiakat be is tanulta, sor került arra, hogy a többieket ámulatba ejtse egy órás agymenésének eredményével: az els? csapat „One Apród?” névvel a pénzügy és t?ke témáját vette alapul, míg a „2skók” névvel „nyomuló” második csapat az erd? nyersanyagait hívta segítségül. A harmadik csapatot azontúl csak Csacsiskolaként emlegettük, a negyedik, Rózsaszín szamarak nev? csapat szerint pedig „Visnyó nyáron sokkal szamarabb!”, és milyen igazuk is volt! Hogy az ötös csapat mi volt? Ötlettelenek. Legalábbis szerintük, de amilyen poénokat a „semmib?l” kihoztak, az a zs?ri szerint is 10 pontot érdemelt.

Az els? nap délutánját egy 4 órás túra töltötte ki. Legtöbbünk — valljuk be —, egy egész nyári tétlenkedés után nehezen vette a meredek felfelé gyaloglást, de nem akartunk szégyenkezni a többiek el?tt, így panasz nélkül masíroztunk a rutinos túrázó Kovács Beáta tanárn? nyomában. Abból is látszik tapasztalata, hogy félúton, attól félve, hogy alábbhagy a lelkesedés, elhintett egy kis motiváció-morzsát, miszerint aki még ennyit kibír, arra jégkrém vár a hegytet?n.
Én kétség nélkül mondom, hogy megérte a gyaloglás, hiszen felérve gyönyör? látvány tárult a szemem elé. Ezúton üzenem a gólyáknak, akik vélhet?leg jobban el voltak foglalva az egymással való ismerkedéssel-beszélgetéssel, hogy majd nézzék meg a képeken, mert tényleg ámulatba ejt? volt!

Kimerülten tértünk vissza a táborba, legtöbbünknek másra nem is lett volna energiája, mint az el?re megírt program szerint békésen eljátszogatni a közös activityt, karaokezni egy kicsit, vagy épp egy Miskolcról szóló kvíz helyes válaszait bekarikázgatni. Kicsit sem meger?ltet?!

Hahaha… És ennek be is d?lsz, ha nem Avasis csacsi vagy. Ha nem Avasis csacsi vagy, akkor komolyan veszed, hogy 11 órakor takarodó van, és nem is merészkedsz a hálózsákodon kívülre, míg csak a kakas nem kukorékol. De te Avasis csacsi vagy, ezért rendhagyóbb sors vár rád ennél. Mikor hajnali 1-et üt az óra, zene-, kerepl?-, és dudaszó ver fel az álmodból, és azt se tudod hol vagy, de már nyílnak az ajtók, hogy a szeretett felügyel? diákok hangja bekurjantsa az ajtón, hogy „ÉBRESZT?! Túrázni megyünk!”

Paratúra várt a csöppségekre aznap éjnek évadján. // Én, személy szerint hitetlenkedve indultam neki ennek a programnak, gondoltam magamban, mi ijeszt? lehet egy éjjeli átlag erd?ben, ha ott vannak velem a társaim?! Nem hittem volna, hogy tényleg ilyen para lesz, még nekem is! El?tte Kovács Bea tanárn? azzal nyugtatott minket, rendez?ket, hogy ha hangokat hallunk, azok csak madarak neszezése lesz. Ezen is jót nevettem magamban akkor. Ám amikor Ákossal, ijesztget?-társammal elfoglaltuk helyünket az erd?ben, és egyedül hagytak minket a néma csendben, egyfajta nyomasztó érzés lett úrrá rajtam. F?leg akkor tört ki kisebb pánik, mikor id?r?l id?re mozgást hallottam. Biztosra vettem, hogy ezek tanárn?ék, és szó sincs itt a kisebbek beijesztésér?l, minket, nagyobbakat akarnak valójában „megszívatni”, mert „hallod, Ákos? Ez biztos, hogy nem madár!” Mindezt a helyzet elképzelésének el?segítéséért, és a kételked?k kedvéért írtam le. Ki kell próbálni! //

3-5 f?s csoportokban járták az erd?t a kis csacsik. Ákossal hamar rájöttünk, hogy hozhatjuk rájuk legkönnyebben a frászt. Mihelyst belejöttünk, a legkülönböz?bb formációkat találtuk ki, kedvencünk az volt, mikor az út szélére ültem, és segítséget kértem, mert „elveszett a cip?m”. Addig Ákos mögéjük lopakodott, és… mondanom sem kell . De olyan szép sikolyokat hallattak, hogy zene volt füleinknek. A végén mi is végig jártuk az útvonalat, és megtapasztaltuk a többi állomás rémségeit is. Megemlítem Kinga elképeszt? bokorból kiugrós vaddisznó-imitációját, amivel még egy kismalacot is a közelbe csalogatott, nekünk pedig megfagyasztotta a vért az ereinkben.

Másnap sem lustálkodhattak a gyerekek túl sokáig, de voltunk olyan kegyesek, hogy reggel 7 óra helyett 8-kor volt az ébreszt?. Dorka vezényelte a reggeli tornát azoknak, akik megérdemlik: plusz futással. A délel?tt nagy része, és a délután kezdete azzal telt, hogy a csacsiknak osztályukkal és osztályf?nökükkel közösen egy bemutatkozó m?sort kellett megrendezni, olyat, ami jól jellemzi az osztályt. Mi vezet?k, végre pihenhettünk három teljes órát...

Miután minden m?sor elkészült, megnézhettük az el?adásokat. A 7/5 osztály által bemutatott Hófehérke és a hét törpe megzenésített változatával kezdtük, amelynek rendez?je Szuhánszki Tamás tanár úr volt. Mondanom sem kell, mindenkinél helyén volt az összes hang, és öt egésszel adhatunk rá ötöst. Folytatásként a 9/3 osztály adta el? m?sorát, amelyb?l megtudhattuk, hogy hogyan egészíti ki egymást rajz, biosz és történelem. (Kedvenc részem az egészb?l az volt, mikor Sz?ke Roland tanár úr rávilágított, hogy „Ja, ezek itt pedig az üll?i úti fák” — ez bizonyára mindenkit megmosolyogtat, aki jelen volt  ). A 9/2-esek bemutatták, hogyan képzelik az életüket, miután végeztek a gimnáziumban, míg a 9/1 osztály kalózainak Bánfalvi Ágnes tanárn? utat mutatott a kincs (a tudás) pontos lel?helye felé (kitalálható, hogy merre indultak … )

A második nap estéje nyugodtabban telt újoncainknak, mint az els?. Pontosabban csak azoknak, akik mélyebben tudnak aludni annál, mint hogy felébresszék ?ket a hangok, amelyek a cip?tolvajlással, alvó fiúk körmének a kifestésével, vagy az alsógatya-lopással járnak. Ez volt a második, éj leple alatt végrehajtott titkos man?verünk, amely szintén ugyanolyan eredményesre sikerült, mint a paratúra el?z? éjjel.  Ezúttal munkánk gyümölcse csak másnap reggelre érett be, de megérte várni: minden csacsi álomittasan keresgélte cip?jének párját, amit végül a legkülönböz?bb helyeken lelt meg: ereszcsatornára, feny?faágra, vagy éppen hirdet?táblára akasztva, bokor alatt, fejek felett, patak mellett, árokban, út szélén, gerendán. A fiúk óvatlanabb hányada (amelyik nem alszik összegömbölyödve a hálózsákjában, hanem kezét-lábát szétvetve), cip?kötés közben vette észre, milyen kontár munkát végzett egy önjelölt manik?rös az éjszaka leple alatt.

Ezeket az ébredésnél „szokásos” tevékenységeket egy reggeli torna szakította félbe. Ezután a csacsik csapatonként el?adásokat hallgathattak meg különböz?, Avasit érint? témákban, majd egy aerobik-bemutató következett, ami bizonyára sokaknak meghozta a kedvét, hogy belekezdjenek nálunk a sportág ?zésébe. Kés?bb a programokat sorversenyekkel zártuk, ami nagyon izgalmas volt, mert a csapatok közötti versenyben ekkor d?lt el a végs? sorrend.

Eredményhirdetés, az oklevelek átadása következett. Ezután mindenki, csomagjaival a kezében a kapu felé indult, hogy ott közösen megvárjuk a buszok érkezését. A hazaúton, mondanom sem kell, már senki sem ült magányosan!

Nagyon örülök neki, hogy részese lehettem a csacsitábornak felügyel? diákként is. Valamelyik nap az egyik csacsi kérdésemre azt felelte, hogy nagyon jól érzi magát a táborban, majd hozzátette azt is, hogy „de biztosan vezet?ként igazán jó itt lenni”. Kívánom mindegyik?jüknek, hogy a most vezetett naplójukat évek múltán olvasva ?k is ébredjenek rá: az igazi csoda a kezdet volt...

Heged?s Eszter, 12/4

A logót Heged?s Eszter 12/4 készítette .

Az idei csacsitábor képei itt! :)

A tábor weboldala: http://borokatabor.hu